koncertpedagogia.hu

kp :: müpa koncepció ::  kurzus :: műsorajánló :: szövegek :: linkek :: menü

Koncertpedagógia

avagy befogadói kompetenciák fejlesztése

a hangversenyteremben

 

  

 „A Művészetek Palotája számára hosszú távon létkérdés a magas kultúrát reprezentáló előadások közönség-utánpótlásának biztosítása. Kutatások és tapasztalati adatok is alátámasztják, hogy a komolyzenei koncertek látogatóinak korösszetétele felfelé változik, meghatározó része az idősebb korosztályból kerül ki. Minden korban megvolt az elöregedő közönség természetes utánpótlása a fiatalabb korosztályokból, jelenleg azonban ez a tendencia megfordulni látszik. A zeneoktatásra fordított idő csökkenése, a klasszikus zene kihalása a tömegmédiumokból, és általában a fiatalság körében a komolyzenéhez társított negatív attitűd jelzik a folyamat megfordulását. E folyamat ellensúlyozásában a Művészetek Palotájának kulcsszerepe lehet, és nemcsak a saját viszonylatában. Ennek érdekében a Művészetek Palotája olyan, egymásra épülő, korosztályi szintre bontott programokat dolgoz ki és valósít meg, melyek a klasszikus zenei értékek megismertetését és elfogadását szolgálják.”

 A Művészetek Palotája Stratégiai tervéből


A küldetés

 Ismert tény, hogy a komolyzenei hangversenyek közönségének átlagéletkora emelkedik, a fiatal közönség egyre kisebb arányban képviselteti magát a koncerttermekben. E jelenségben nyilvánvaló a társadalmi környezet, és a benne folyamatosan zajló változások hatása: a fogyasztói szokások átalakulása, a tömegkultúrában kialakult kínálati piac, az életmód változása, a tudással, a tanulással kapcsolatos elképzeléseink és elvárásaink módosulása mind szóba kerülhetnek, ha a közönség fogyásának okait kutatjuk.

Sokan kérdezik, hova tűnt a fiatal publikum. De a kérdés valójában az, hogy hol marad az utánpótlás. Nem elég pusztán megállapítani, hogy a feltételek kedvezőtlenebbek, mint korábban, azt kell kutatni, vajon a jelenkor körülményei között mindent elkövetünk-e a fiatalok megnyeréséért, a megfelelő eszközöket használjuk-e ennek érdekében, valamint azt, hogy kinek, mit kell tennie még azért, hogy a közönség fogyásának folyamata újra megforduljon.

A művészetre, a kultúra értékeinek megbecsülésére történő nevelés klasszikusan három területen zajlik: a családban, az oktatási intézményekben és a kultúrát közvetítő médiumokon keresztül. A Művészetek Palotája mint kultúrmédium szeretné kivenni a részét ebből a tevékenységből. Míg Magyarországon viszonylag kevéssé ismertek a hangversenytermi pedagógia lehetőségei, Nagy-Britanniában, az Egyesült Államokban, Észak-Európában évtizedes hagyományai vannak. Főként szimfonikus zenekarok tesznek nagy erőfeszítéseket annak érdekében, hogy a családi és iskolai nevelést kiegészítsék, a hiányokat pótolják, a társadalmi különbségeket enyhítsék. Mindez nem azonos a koncerttermekben világszerte rendezett hagyományos gyermekhangversenyekkel, hanem az azok mellett megjelenő, a hangsúlyt az ismeretterjesztésről az élményre, kreativitásra és interakcióra helyező, újszerű programokról van szó.

A Művészetek Palotája hasonló elképzeléseket kíván megvalósítani a fiatal magyar közönség nevelésében, méghozzá különös hangsúlyt helyezve nemzeti zenekultúránk értékeinek felmutatására, és jelentős mértékben támaszkodva a magyar zenei hagyományokra.

A hangversenytermi pedagógia az alkotás–reprodukció–befogadás hármasából értelemszerűen a legutóbbira koncentrál, de fel kell ismerni, hogy az előbbi kettő tapasztalatai és élményei nélkül a közönségnevelés, vagyis a befogadói kompetenciák fejlesztése nem lehet sikeres. Amit a művészeti nevelés adhat a fiataloknak, lényegesen több, mint a megszerezhető tudás: a személyiségre, az érzelmek, és számos képesség fejlődésére gyakorolt hatása nyilvánvaló és bizonyított. De mindenek felett kell említeni azt a semmivel sem pótolható örömet, amelyet a zene értő élvezete jelent az embernek, kicsinek, nagynak egyaránt.

Tapasztalat és élmény. Ennek a kettőnek a birtokában fog elindulni a kisgyermek, az iskolás, a fiatal azon a felfedezőúton, amely a zene örömét tartogatja számára. A művészeti nevelés feladata, hogy hozzásegítsen e tapasztalatoknak és élményeknek a megszerzéséhez, a kultúrmédiumnak pedig, lehetőségei legteljesebb kihasználásával, ehhez kell hozzájárulnia. Ezt tekinti küldetésének a Művészetek Palotája.

 

 „Eleget teszünk-e arra, hogy népünkben a magasabb zene igényét felkeltsük, fokozzuk, hogy megtanítsuk hallani? Mert hiába játsszuk akár Bartók, akár Beethoven műveit napestig, ha nem gondoskodunk róla, hogy minél többen legyenek, akik hallva hallják, értve értik.”

Kodály Zoltán


Az élmény befogadása

 Nevelői munkánk középpontjában a zenei élmény áll. Ahhoz, hogy a gyerekeket, fiatalokat – közönségünket – valódi élményekhez tudjuk juttatni, ismernünk kell az élmény mibenlétét, természetét és különböző rétegeit. Az alábbiakban ezeket fogaljuk össze vázlatosan:

Az első réteget nevezhetjük elemi élménynek. A ritmust, a hangszínt, a dinamika változásait már a magzat is érzékeli, differenciált választ ad rájuk. A zene akusztikai hatására adott fiziológiai-pszichofizikai reakció képessége velünk született adottságunk, és a befogadás minden szintjén jelentőséggel bír.

A következő réteg a zenében megjelenő szépség és harmónia észlelése és öröme, az alapvető esztétikai élmény mindenki által megtapasztalt és áhított formája, amelyre nem csak műalkotásokban, hanem a természetben, vagy az emberi szépségben is rátalálhatunk.

Az észlelés következő fokán a hallgató a zene által hordozott és kifejezett affektusokat, hangulatokat, karaktereket éli meg, adott esetben ezekre rezonál. Nevezhetjük ezt a zenei élmény emocionális rétegének.

A felismerés élményével, azzal az örömmel, amelyet egy korábban hallott motívum, dallam, vagy a kedvelt zenék rendszeres újrahallgatása okoz, mindenki találkozott már. De ide tartozik az elégedettség is, amelyet egyes műfajok esetében zenei elemek állandó ismétlődése vált ki.

A zene örömét eddig a szintig komolyabb zenei tapasztalat, speciális előképzettség nélkül is meg lehet ismerni. A zenefogyasztók jelentős része nem is jut ennél tovább, a piacon pedig nagy tömegben kínálja magát az olyan zene, amely nem tud, nem is kíván ennél összetettebb igényeket kiszolgálni vagy gerjeszteni.

A felismerés magasabb szintje, amikor az a zeneműben való tájékozódást, a formai elemeknek, a zene alapvető szervező mozzanatainak, a változás és állandóság, a váratlan és anticipálható dinamizmusának felfogását szolgálja. Ebben az élményben azonban már csak az részesülhet, aki rendelkezik a megfelelő – tanulással szerzett – kompetenciákkal.

A teljes befogadás nélkülözhetetlen rétege a tudás (örömének) élménye, amelyet zenei ismeretek és műveltség birtokában, a befogadás során, ezeknek az elhangzó zenére történő vonatkoztatása által élhet meg a hallgató.

A következő réteget nehéz röviden jellemezni, nevezhetjük talán a felfedezés élményének. Ide tartozik egyebek között az alkotói és előadói nagyság, az előadás nagyszerűsége fölött érzett öröm, az új összefüggések felismerése, a kimondhatatlan tartalmakkal és megfoghatatlan igazságokkal való szembesülés katartikus átélése, a zene által megélt szakrális élmény, a transzcendens megsejtése. A befogadás e legmagasabb szintjén az élmény komplexszé válik, különböző rétegei egybekapcsolódnak.

Keveseknek és ritkán adatik komplex zenei élmény. Ahhoz, hogy a hallgatónak esélye legyen a befogadásnak ezt a szintjét megközelíteni, befogadói kompetenciáit egészen kisgyermekkortól kezdve tudatosan fejleszteni kell.

 

„A hallgatók számára, csakúgy, mint a legtöbb zenész számára, a szépség és az érzelem az egyedüli komponensek, melyeket a zenéből átél és megért. Mi alakítja a hallgató zeneértését? A zeneoktatás, amit az iskolában kapott, és a koncertélet, amiben részt vesz.[…] Ha még mindig hiszünk a zene embereket megváltoztató erejében és hatalmában, s látnunk kell, hogy az általános korszellem a zenét központi pozíciójából a perifériára szorította – a megindítóból tetszetőssé alakította át –, akkor szinte kiúttalan helyzetben találjuk magunkat. Ebbe azonban nem törődhetünk bele.”

Nicolaus Harnoncourt


Élmény és kompetenciák

 Melyek tehát azok az adottságok, szerzett és fejleszthető készségek, képességek, ismeretek, amelyeket együttesen befogadói kompetenciáknak nevezünk? Próbáljuk meghatározni ezeket a zenei élménnyel való összefüggéseik alapján!

A befogadás elemi, akusztikai szintjén az érzékelés és a zenei folyamat felfogása, az észlelés játszanak elsődleges szerepet. Ez utóbbi, akárcsak az akusztikai jelenség zeneként való értelmezése, már tanulási folyamat eredménye. Fejlesztésükhöz nélkülözhetetlen a korai éneklés és zenehallgatás.

Összetettebb feladat a zene emocionális tartalmának felfogása. Ez, és a gyermek érzelmi intelligenciájának fejlődése kölcsönhatásban állnak: a zenehallgatás itt egyszerre cél és eszköz.

A befogadás ugyancsak feltételezi, a zenei tevékenység pedig fejleszti a koncentrációt és a zenei memóriát. Az utóbbi a felismerés élményén túl fontos szerepet játszik a műben való tájékozódás, különböző műveletek végzése során.

Nem beszélhetünk befogadói kompetenciákról a kreatív és reproduktív tevékenységtől elkülönítve. Bár a befogadói élmények felsorolásánál nem tettünk említést ezekről, nyilvánvaló, hogy a zenei készségek fejlesztése, az ehhez kapcsolódó élmények nélkül nem fejlődhet a differenciált, analitikus hallás, a zenei fantázia, a hallgató nem lesz képes közel kerülni az alkotói-előadói folyamat, ezáltal a zene mélyebb összefüggéseinek megértéséhez.

Természetesen szükség van verbálisan megszerezhető és kifejthető zenei ismeretekre, vonatkozó történelmi, irodalmi, művészettörténeti tájékozottságra, hasznos lehet a zenetörténeti, zeneirodalmi, előadás-történeti műveltség, de ezek önmagukban nem vezetnek zenei élményhez, így nem válhatnak a befogadóvá nevelés uralkodó elemévé.

Torzuláshoz vezethet, ha a komplex zenei élmény bármely elemét a többi fölé emeljük. Ismerünk ilyen befogadói attitűdöket: a szentimentális, az esztétizáló, az intellektuális, a műelemző, vagy a felszínes, a zenét akusztikai jelenséggé silányító, fogyasztói szemléletet.

A befogadói kompetenciák között kiemelten kell említeni az adekvát befogadói attitűd fontosságát. Ez lényegében nem más, mint a befogadó motivációinak és elvárásainak összessége, illetve az a mód, ahogyan az adott zenéhez közelít, felkészül a befogadására. A megfelelő befogadói attitűd kialakításához széles körű ismeretre van szükség. Másként hallgatunk gregoriánt, másként Mozartot, Bartókot, megint más befogadói magatartást igényel a jazz, a rock vagy a népzene. Nem juthat valódi zenei élményhez, nem fog „hallva hallani, értve érteni” az, aki nincs tisztában mindezzel, nem rendelkezik elképzeléssel arról, mit várhat a zenétől.

A hangversenytermi pedagógia nem tűzhet ki céljául mást, mint az adekvát befogadói attitűd, és ennek szolgálatában, a befogadói kompetenciák fejlesztését.

  

„Az ember, aki legbelül zenétlen,

S nem hat rá édes hangok egyezése,

Az kész az árulásra, taktikára,

S szelleme tompa, mint az éjszaka

S érzelme komor, mint az Erebus:

Meg ne bízz benne. Hallgass a zenére.”

William Shakespeare


A befogadás élménye

 Mint említettük, a zenei nevelés, a befogadói kompetenciák fejlesztése a korai évektől kezdődően több helyszínen folyik. A Művészetek Palotája egy a számos médium közül, egyedülálló lehetőségei, a magyar zenei életben betöltött különleges helyzete miatt azonban elvárható tőle, hogy egyedi és innovatív közönségnevelési programot dolgozzon ki. Mit tud nyújtani a hangversenyterem, mit tud nyújtani a Művészetek Palotája?

Élményeket, amelyek hozzásegítik a gyerekeket, fiatalokat a befogadóvá váláshoz. Ezek nem helyettesítik, hanem kiegészítik mindazt, amit az óvoda, az iskola és a család adhat. Olyan élményeket kínál, amelyeket csak itt kaphatnak meg.

A befogadás tárgya a műalkotás, jelen esetben a zene, amely művészek közvetítésével, időben lezajló jelenség. Reprodukálásának számos akadálya van az osztályteremben. A legkiválóbb technikai feltételek mellett sem lehet felidézni a valódi akusztikai élményt, az élő zene feszültségét, az előadó kisugárzását, az előadás egyszeriségét. Másrészről a tanórai zenehallgatás a legritkább esetben tud arra vállalkozni, hogy a műalkotást a maga teljességében mutassa be. Valójában nem is ez a dolga. A hangversenyterem a műalkotással való találkozás lehetőségét kínálja közönségének.

Régebbi korokban a zene – részben épp a reprodukálás nehézségei miatt – ünnepi eseménynek számított, és kevesek kiváltsága volt. E jellegéből mit sem veszített az operaházak, majd a nyilvános hangversenyek megjelenésével. A hangversenyterem ma is őriz valamit szentély-jellegéből, a belépők érezhetik, hogy különleges helyre, különleges alkalomra érkeztek. Ez is része a befogadás élményének. A hangversenyterem így szocializálja közönségét.

A Művészetek Palotája egyik legfontosabb küldetésének tekinti, hogy műsoraival a legmagasabb minőségi követelményeknek tegyen eleget. Sokszor hiszik, hogy a gyerekeket elég a művészeteknek valamiféle legyengített változatával táplálni. Ellenkezőleg: a művészi érték iránti igényt csak valódi művészi értékkel lehet felébreszteni. A Művészetek Palotája ezért nem engedhet produkcióinak művészi színvonalából és szolgáltatásainak minőségéből.

A gyerekekhez tehát ezzel az igénnyel, de számukra érthető nyelven kell szólni. Úgy kell rájuk tekinteni, mint nyitott, elfogulatlan, formálható és hálás publikumra: a jövő közönségére. A Művészetek Palotája a különböző korosztályok számára saját befogadási kapacitásuknak, fejlődési szintjüknek, érdeklődésüknek megfelelő gyermekprogramokat kínál.

A hangversenyterem műsorkínálata sokkal inkább naprakész, mint az iskolai tananyag. A fiatalok a klasszikus repertoár mellett találkozhatnak a XX. századi és kortárs zene alkotásaival, különös tekintettel a magyar szerzők műveire, a népzene, a jazz, a világzene legkiválóbb hazai és külföldi képviselőivel, kortárs táncszínházi produkciókkal. A Művészetek Palotája a műfajok sokszínűségét kínálja nekik.

Nem elhanyagolható szempont, hogy a befogadó eljut-e a hangversenyterembe, meg tudja-e fizetni az élményt. Az olcsó diákjegy, a csoportos kedvezmények és a számtalan ingyenes program ezt a célt szolgálják. A Művészetek Palotája törekszik arra, hogy az élményt elérhetővé tegye.

 

„Lehetnek-e kreatívak az előadók? Hogyne; s a műsoraik megtervezése és megszerkesztése kreativitásuk számára valódi kihívást jelent.

…A szimfonikus zenekarok világszerte szembesülnek a csökkenő hallgatóság problémáival; az okok egy része nagy valószínűséggel a programtervezésben rejlik.[…] A zenekaroknak – ha nem akarnak a dinoszauruszok szomorú sorsára jutni – sürgősen szükségük van rá, hogy új és régi ismeretlen területeket fedezzenek fel, és a kommunikációnak egyszersmind új formáit kell kieszelniük.”

Schiff András


Közönségnevelés a gyakorlatban: Müpa HangÁr

 A Művészetek Palotája az eddig elmondottak alapján állította össze HangÁr néven bemutatott családi és ifjúsági programcsomagját. A programok az alábbiak szerint csoportosíthatók:

Gyermekhangversenyek: Olyan korosztályoknak szólnak, amelyeknek befogadói képességeit meghaladják az egész estés hangversenyek. A Babakoncertek harmincperces terjedelmükkel, könnyen befogadható, kellemes hangzású zenéjükkel a legkisebbek észlelési képességeinek fejlesztését szolgálják. A Minimatiné sorozat az óvodás-kisiskolás korú gyerekeknek nyújt élvezetes, könnyen emészthető zenei élményt, különös hangsúlyt helyezve az előadások artisztikus jellegére, ugyanakkor teret engedve a gyermekek aktivitásának is. Az iskolás korúaknak szóló, Matinékoncertek című sorozat tematikus összeállításánál fontos szempont a különböző korszakok különféle műfajainak bemutatása. Itt is műsorvezető kalauzolja a gyerekeket, a megfelelő befogadói attitűd kialakítására koncentrálva. Más értelemben nevezhető ifjúságinak a Hangulatkoncertek sorozata, melyben pályájuk elején álló, fiatal zenészek adnak rövid hangversenyeket különféle műfajokban. Közönségnevelés szempontjából ezek a koncertek alkalmasak arra, hogy általuk a fiatalok hozzászokjanak a hangversenytermi légkörhöz.

Élmény és aktivitás: A gyerekek ezekben a programokban a részvétel és az alkotás élménye által juthatnak közelebb a zene megértéséhez, élvezetéhez. A bölcsődés korúaknak szóló Ringató kodályi elveket követve kívánja felkelteni a kicsik, és velük együtt szüleik éneklő-játékos kedvét, fejleszteni zenei anyanyelvi készségeiket népdalokkal, mondókákkal, magyar népi játékokkal. Iskolás korúaknak kínálja az alkotás és felfedezés élményét a Zenebona című foglalkozás. Improvizációs gyakorlatok, konstrukciós zenei játékok által juthatnak közelebb az alkotói folyamat és a kortárs zene megértéséhez, hangszerek modellezésével, kipróbálásával a különféle típusú hangszerek és megszólaltatásuk megismeréséhez. A kreativitás ettől eltérő formáját igényli a Rendhagyó zenés találkozások című foglalkozássorozat első alkalma: itt a gyerekek zene által inspirált önkifejezése kap teret, több művészeti ág eszközeinek alkalmazásával.

Hangverseny előtt: A hangversenytermi pedagógia célja, hogy a gyermekprogramok látogatói előbb-utóbb a „felnőtt” hangversenyek értő közönségévé váljanak. Az átmenet nem mindig zökkenőmentes, a fiataloknak támogatásra van szükségük. Ezt hagyományosan otthon, vagy az iskolában kapják meg, de helyzeténél és adottságainál fogva a hangversenyterem is részt vehet a felkészítésben. Ezt a célt is szolgálja a Rendhagyó zenés találkozások második alkalma, amikor a résztvevők bepillanthatnak a zenekari próbán folyó műhelymunkába, hogy a harmadik alkalommal, a próbát követő hangversenyen a maga teljességében találkozzanak az előzőleg megismert zeneművel. Elővételben jegyet vásárló iskolai csoportoknak szól az esti hangversenyt megelőző Hangoló. Itt a résztvevők az előadás zenei anyagával ismerkednek, segítséget és támpontokat kapnak a zenei élmény minél teljesebb befogadásához.

Egyéb találkozások: Vannak programok, amelyekben nem a zene, hanem más tartalmak jutnak főszerephez. Ilyen a Művészetek Palotáját bemutató, Irány a Müpa! című háznéző program, az Orgonavezetések, a tudományos-ismeretterjesztő Cimbora Egyetem forgatásai, és nagyobbrészt a Cifra Palota számtalan lehetőséget kínáló interaktív játszóháza. E programok olyan élményeket és ismereteket adnak, amelyek segítenek a Palotához kapcsolódó pozitív attitűd, személyes kötődés kialakulásában.

  

„Önmagában véve kitűnő dolog, ha a zene elterjesztését minden eszközzel segítik; ha azonban minden értelem és megfontolás nélkül tálalják fel az előkészítetlen közönségnek, az egyenlő a legkegyetlenebb fajta túltáplálással.[…] A zenei érzéket … gyakorlás nélkül nem lehet sem megszerezni, sem pedig fejleszteni. … Ilyen körülmények között a zene nem más, mint kábítószer, amely ahelyett, hogy pezsdítené a szellemet, csak bénít és butít.”

Igor Sztravinszkij


Hálózatépítés: Partneriskola-program

 Azért, hogy az oktatási intézményekkel való együttműködést intenzívebbé és hatékonyabbá tegye, a Művészetek Palotája partneriskola-hálózat kiépítésébe kezdett, amely az iskola és a hangversenyterem közötti kétoldalú megállapodásra épül, ugyanakkor lehetőséget biztosít a résztvevők közötti sokirányú kommunikációra. Az együttműködés célja a gyerekek befogadói kompetenciáinak fejlesztése, a műalkotással való személyes találkozás lehetőségének megteremtése, és a lehető legteljesebb művészi élmény biztosítása a műfajok és programtípusok széles palettáján. Mindezt annak érdekében, hogy igény ébredjen bennük azokra a kulturális értékekre, művészi élményekre, amelyeket a kínált programok nyújtanak, és a jövő hangverseny-látogatóiként otthon érezzék magukat a hangversenyterem légkörében.

A Partneriskola-program keretében a Művészetek Palotája több olyan szolgáltatást is kínál, amely a közönség más csoportjai számára nem elérhető: az iskolában, tanórai keretben szervezett hangversenyt, amely élőzenével mutatja be az egyes zenetörténeti korszakok jellegzetes műfajait, diákjegyeket, nem csak a Nemzeti Hangversenyterem, hanem a Fesztivál Színház előadásaira is, egész évadra szóló jegy-előrendelés lehetőségét a partneriskola csoportjai számára, kulisszák mögötti háznéző programot, melynek keretében a diákok megismerhetik a működés technikai részleteit is, valamint folyamatos tájékoztatást a partneriskolákat érintő lehetőségekről, a Partner Hírlevél által.

Az oktatási intézmények személyes megkeresés vagy nyilvánosan közzétett felhívás alapján, önkéntesen csatlakozhatnak a Partneriskola-programhoz. Az iskola és a Művészetek Palotája egy tanévre szóló, kölcsönös vállalásokra épülő megállapodást köt a közösnek vallott célok megvalósítása érdekében.

 A program részleteiről, a csatlakozás feltételeiről a hangar@mupa.hu e-mail címen lehet érdeklődni.

  

„Minden állampolgárnak joga, hogy megtanítsák a zene alapelemeire, kezébe adják a kulcsot, amivel a zene elzárt birodalmába beléphet. A milliók fülét és szívét a komoly zene számára megnyitni nagy dolog. És mi, akik már régóta ebben fáradunk, mindenki segítségét kérjük, hogy a nagy célt minél inkább megközelítsük. Nincs senki, akinek ne jutna valami teendő ebben a vállalkozásban, és mindenki felelős, aki tehet valamit.”

Kodály Zoltán


HangÁr programok

 

Babakoncertek – első találkozások az élő zenével (0-1 éveseknek)

 

 Minimatiné – zene és mese (2-8 éveseknek)

 

 Matinékoncertek – kalauz a muzsikához (8-14 éveseknek)

 

Hang-szer-szám – zenés barátkozás a hangszerekkel (8-14 évesekek)

  

Hangulatkoncertek – ingyenes hangversenyek mindenkinek

  

Ringató – élő énekszó kicsinyeknek és nagyoknak, népi játékokkal (1-3 éveseknek)

  

Zenebona – Ne csak hallgasd! – kreatív játék hangokkal és hangszerekkel (5-18 éveseknek)

  

Hangoló – kedvcsináló, ráhangoló beszélge­tés esti hangversenyek előtt (iskolai csoportoknak)

  

Cifra Palota – interaktív programok tanulni vágyó gyermekeknek és felnőtteknek (családi program)

  

Orgonavezetés – audiencia a hangszerek királynőjénél

 

Irány a Müpa! – háznézőben a Művészetek Palotájában

 

 

Szöveg: Körmendy Zsolt